"Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelott gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyujtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ez nem csodálatos, hanem a természet rendje szerint való, ez az egyszeru és természetes. Inkább az a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy, tehát szenvedned kell; s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy." (Márai Sándor) 

Figyelj drága kicsi lélek, 
Elmondom, hogy mi az élet! 
Semmiből nagyra nőni, 
Sírva a világra jönni, 
Lassan járni óvakodva, 
Anya kezébe kapaszkodva. 
Az ABC könyvbe bújni, 
A tudás harsonáját fújni, 
Nagy kalandok után menni, 
Hazug csókot megízlelni, 
Aztán feledni gyorsan. 
De az ember mégsem boldog, 
Mert gyötrik őt ezek a gondok. 
Megint járni óvakodva, 
De most már botra támaszkodva. 
Csipkés szemfödelet varrni, 
S egy szép őszi napon meghalni. 
Ne sírj drága kicsi lélek, 
De hidd el nekem: 
Ez az élet!

Menj hová szíved húz,
S merre visznek vágyaid!Nem hiszed még te sem,De eléred vágyaid.
Majd elfelejted azt is,Kit feledni még nem tudsz,Vagy talán csak meg próbálod,és magadnak hazudsz.
Bárhogy is lesz,de elhiszed ,hogy nem érdekel téged.Végül jégcsap leszel majdés kőből lesz a szíved.
Majd ,ha szeretni akarsz,akkor nem fogsz tudni.Meg fagyott szíved nem fog felolvadni.Fuss! ´Hát rohanj! Éld az életed!Mert tilosban jársz,hiába szereted.

Lassú tánc....
Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, amint az esõcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatûnõ éjben a felkelõ nap fényét?
Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan.
Az idõ rövid. A zene elillan.
Átrepülsz szinte minden napodon?
S mikor kérded: "Hogy s mint?" Meghallod a választ?
Mikor a nap véget ér te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan.
Az idõ rövid. A zene elillan.
Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihülni a barátságot,
Mert nem volt idõd felhívni, hogy annyit mondj: Szia!
Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan.
Az idõ rövid. A zene elillan.
Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék... Melyet eldobsz.
Az Élet nem versenyfutás. Lassíts, ne szaladj oly gyorsan
Halld meg a zenét. Mielõtt a dal elillan.